Ibsen írt évszázadokkal korábban arról, hogy ha az átlagember „élethazugsága” megszűnik, azzal együtt eltűnik a boldogsága is.

Vannak emberek, akik csak sikeres karrierjük végén jutnak el arra a felismerésre, hogy megkeresett pénzükkel és hírnevükkel nem tudtak olyasmit vásárolni maguknak, ami valóban értékes lenne. Vannak mások, akik saját fontosságuk hangoztatása mellett számolnak be élményeikről és teljesítményükről annak reményében, hogy hallgatóságuk csodálatát, elismerését vívják ki, hogy dicsfényben sütkérezzenek. A gond csak az, hogy viselkedésük éppen az ellenkezőjét okozza, mivel ellenszenvet keltenek az öndicséret és a fontoskodás miatt.

Vajon mit lepleznek ők viselkedésükkel? Mi áll valójában megnyilvánulásuk hátterében?

Már iskolások körében is megfigyelhető, hogy a gyerekek számára az a „cool”, a „zsír”, ha nem hallgatnak a szüleikre és a végtelenségig ellenállnak, ha valamit kérnek tőlük.

Vajon miért éppen ettől érzik magukat jól? Sőt boldognak?

Mi történne, ha a felnőttek végre szembesülnének önmagukkal? (A legjobb az lenne, ha a gyerekek esetében az illúzióknak még időben határt lehetne szabni, és felnőttkorukra nem válnának az önámítás áldozataivá.) Ha levetkőznék a családi és/vagy társadalmi elvárások folytán megrögzült félelmeiket? Ha kiderítenék az igazságot elsődlegesen önmagukkal kapcsolatban? Ha elemeznék, miért reagálnak ellenszenvet kiváltóan, vagy hárítva? Miért ellenkezőleg cselekszenek, mint ahogyan azt a jó ízlés, a másik iránti tisztelet, a józan ész diktálná?

Elgondolkodtat, mitől fognak rádöbbenni az önbecsapás okozta károkra, mikor jutnak el odáig, hogy a hazugságnak véget vessenek…

Állandó rettegés az igazság kiderülésétől vagy a rövid ideig tartó, bár fájdalmas felismerés, majd a tudatos változtatást magába foglaló önismeret? Melyik a célravezetőbb?

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu