A változ(tat)ás

Mielőtt valami újra adnánk a fejünket, hosszasan mérlegelünk, megéri-e nekünk egyáltalán változtatni. Azután legtöbbször arra jutunk, inkább maradunk a megszokottnál. Minden negatívum ellenére benne maradunk a már kialakult kényelmetlen helyzetekben, lemondunk vágyainkról és álmainkról, megalkuszunk.

A változás, a változtatás azonban egyben lehetőség is. Legalábbis a kreatív emberek számára.

Aki kreatív, az ellentmondásos. A kreatív ember egyrészt konzervatív, mert ragaszkodik a múlthoz, hiszen új ötleteihez a múltbéli élmények, tapasztalatok forrásként szolgálnak. Másrészt pedig lázadó és újító, mivel a jövőben mást akar kezdeni az életével, s ennek eléréséhez teljesen új dolgokba vág bele.

Így van ez többek között pl. a párkapcsolatok tekintetében is, hiszen kinek ne lennének olyan ismerősei, akikről tudja, hogy csak azért vannak még együtt, mert az adott párkapcsolatban egyikük vagy másikuk nem akar egyedül maradni. Akik leragadnak a megszokottnál annak érdekében, hogy a tartást, a biztonságot ne veszítsék el. Akik azt gondolják, minden nehézség ellenére sem változtatnak, mert akkor legalább vélt javaikat nem veszítik el. Akik ahhoz ragaszkodnak, akiről vagy amiről valaha azt gondolták, fontos volt nekik, szerették.

Akik nem elég bátrak a változ(tat)áshoz, akik megalkuvók, azok elfelejtik, hogy a körülmények, a szükségletek, s bizony ők maguk is változnak az idők folyamán. Az adott pillanatban semmi nem olyan többé, mint amikor azt megismerték, vagy abba belekezdtek.

A letűnt időkhöz foggal-körömmel ragaszkodni egyetlen dolgot tud kiváltani: boldogtalanságot. A párkapcsolatban pedig éppen ennek elkerülése a cél.

Ezért aki eléggé kreatív, annak csak a magában hordozott megújulási lehetőségeket kell kibontakoztatnia.

Tartalmas gondolatokat kívánok!