Ibsen írt évszázadokkal korábban arról, hogy ha az átlagember „élethazugsága” megszűnik, azzal együtt eltűnik a boldogsága is.

Vannak emberek, akik csak sikeres karrierjük végén jutnak el arra a felismerésre, hogy megkeresett pénzükkel és hírnevükkel nem tudtak olyasmit vásárolni maguknak, ami valóban értékes lenne. Vannak mások, akik saját fontosságuk hangoztatása mellett számolnak be élményeikről és teljesítményükről annak reményében, hogy hallgatóságuk csodálatát, elismerését vívják ki, hogy dicsfényben sütkérezzenek. A gond csak az, hogy viselkedésük éppen az ellenkezőjét okozza, mivel ellenszenvet keltenek az öndicséret és a fontoskodás miatt.

Vajon mit lepleznek ők viselkedésükkel? Mi áll valójában megnyilvánulásuk hátterében?

Már iskolások körében is megfigyelhető, hogy a gyerekek számára az a „cool”, a „zsír”, ha nem hallgatnak a szüleikre és a végtelenségig ellenállnak, ha valamit kérnek tőlük.

Vajon miért éppen ettől érzik magukat jól? Sőt boldognak?

Mi történne, ha a felnőttek végre szembesülnének önmagukkal? (A legjobb az lenne, ha a gyerekek esetében az illúzióknak még időben határt lehetne szabni, és felnőttkorukra nem válnának az önámítás áldozataivá.) Ha levetkőznék a családi és/vagy társadalmi elvárások folytán megrögzült félelmeiket? Ha kiderítenék az igazságot elsődlegesen önmagukkal kapcsolatban? Ha elemeznék, miért reagálnak ellenszenvet kiváltóan, vagy hárítva? Miért ellenkezőleg cselekszenek, mint ahogyan azt a jó ízlés, a másik iránti tisztelet, a józan ész diktálná?

Elgondolkodtat, mitől fognak rádöbbenni az önbecsapás okozta károkra, mikor jutnak el odáig, hogy a hazugságnak véget vessenek…

Állandó rettegés az igazság kiderülésétől vagy a rövid ideig tartó, bár fájdalmas felismerés, majd a tudatos változtatást magába foglaló önismeret? Melyik a célravezetőbb?

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu

Talán mindenki átélt már életében kisebb-nagyobb viharokat, mégpedig olyanokat, amelyek a lelkében dúltak. Amikor a kétségek közötti vívódás, a kilátástalanság és tehetetlenség miatt úgy érezte, cselekvőképtelenné vált… 

Képzeljünk el egy erdőt, amelynek hatalmas fái a viharos szélben mélyen megdőlve engedelmeskednek a természet megzabolázhatatlan erőinek. Dülöngélnek ide-oda, ágaik recsegnek, leveleik susognak az elementáris erők szorításában. Az is lehet, hogy egy-egy villám beléjük csap, s akkor fülsiketítő robajjal törnek szét, megadva magukat sorsuknak. Napsütésben enyhet adó lombjukat megtépázza a süvöltő szél és a sűrű eső. Majd a vihar elvonul, a fák kiegyenesednek, lombjaik rendeződnek, és a madarak újra csicseregni kezdenek ágaik között. Békés, megnyugtató hangulatot árasztva a kikapcsolódni vágyóknak.

A lelkünkben dúló viharok hasonlóak az időjárási jelenséghez. A lelki vívódás során mi is tehetetlenül csapódunk ide-oda, nem tudjuk, mit tegyünk, hogy kikerüljünk a gondok fojtogató szorításából. A sötétség lesz úrrá lelkünkben, hasonlóan a fekete fellegekhez, amelyek vihar idején takarják el előlünk a napot. Gondolataink cikáznak egyik megoldástól a másikig, szinte a másodperc töredéke alatt mérlegelve, merre is induljunk el.

Az adott pillanat bizonytalanságában azonban szinte lehetetlen a jövőre nézve elfogadható megoldást találni. Mit lehet akkor tenni? Türelemmel várni, amíg a vihar elvonul. Hagyni, hogy érzelmeink lecsillapodjanak, gondolataink összerendeződjenek.

Majd madártávlatból tekinteni a problémára, egy másik perspektívából szemlélni mindazt, ami kihozott a sodrunkból. Megvizsgálni, vajon mekkora jelentőségű a lelkünket szétfeszítő probléma, ha azt más összefüggésbe helyezzük. Másnap már tisztább fejjel és higgadtabban tudjuk eldönteni, merre is haladjunk tovább…

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu

Mire van szükségem ahhoz, hogy boldog és elégedett legyek önmagammal, hogy összhang uralkodjék az életemben?

Hirtelen persze nem lehet a kérdést megválaszolni. Elsődlegesen gondoljuk végig azokat a részleteket, amelyek örömet okoznak, elégedettséggel töltenek el, amelyek ahhoz segítenek hozzá, hogy nagyobb nyugalomban legyen részünk, higgadtabbakká és kiegyensúlyozottabbakká váljunk. Gondoljuk végig, legutóbb, amikor ilyesmiben volt részünk, mit is csináltunk? Milyen élmények fűződnek ezekhez az érzésekhez?

Ne aggódjon senki, ha azonnal nem jut eszébe pontosan minden! A lényeg, hogy a kérdések munkálkodjanak bennünk, és hosszú távon foglalkozzunk velük. Lehet, hogy néhány óra, nap, vagy akár hét múlva állnak csak össze a részletek. Gyűjtsük össze a gondolatainkat, összegezzük őket, majd tegyünk meg a magunk részéről mindent azért, hogy ezek az élmények megismétlődjenek!

Sok sikert és kitartást!

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu

Hírlevél

Egy régi vélemény szerint a férfiakhoz az értelem, a nőkhöz az érzelem kapcsolódik. :-)

Hogy miért? Azért, mert a -látszat szerint- a férfiaknak nehezebb az érzéseiket kimutatni, mint a nőknek. Ezzel szemben a nők kreatívabbak és kezdeményezőbbek, amikor az érzésekről van szó.

De mi akadályoz meg bennünket abban, hogy kimutassuk érzelmeinket?

Összefügg ez vajon azzal a társadalmi elvárással, amely szerint az érzelmeinket úgymond nem illik kimutatni? Vagy azzal, hogy azt az embert, aki kimutatja érzelmeit, gyengének tartják? Vagy az attól való félelemmel, hogy a magunkról alkotott és mutatott kép ezáltal sérülni fog, és ezáltal kiszolgáltatottá válunk?

Az érzések kimutatása összefügg a kreativitással. Aki a régiben nem mer kételkedni, és azon nem akar javítani, az soha nem lesz képes új dolgokba belevágni, így az érzéseit sem fogja tudni kimutatni. A kreativitás azt is jelenti, hogy az ember a tudatalattit, azt, amit nem tud kontroll alatt tartani, vállalja. Ebben a folyamatban hallgatunk a belső hangunkra, és gondolatainkról és lényünkről fellebbentjük a fátylat.

Ön szerint?

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu

Hírlevél

Még mindig tél van, hó, hideg. Hófehérbe öltözött csodálatos téli tájak várnak ránk, a természet is pihenésre rendezkedett be. A lakás melegében, egy forró teával vagy csokoládéval a kezünkben azonban, amikor éppen nincs semmi halaszthatatlan tennivalónk, gondolkodhatunk azon, hogyan is szeretnénk eltölteni ezt az évet. 

-         Mi lenne, ha úgy töltenénk el ezt az évet, ahogyan mi szeretnénk, és nem úgy, ahogyan azt mások tőlünk elvárják?

-         Mi történne, ha az idén az első számú feladatunk az egészségünk megőrzése és javítása lenne?

-         Milyen lenne, ha ebben az évben több időt töltenénk el olyan emberek társaságában, akik valóban fontosak nekünk? Ha nem egyik kapcsolatból a másikba sietnénk, hanem kevesebb kapcsolatba fektetnénk energiát, hogy valami bizalmasat, hosszú távút tudjunk felépíteni?

-         Mi történne, ha 2011-ben egy nagyon különleges kívánságunkkal, vágyunkkal foglalkoznánk intenzíven? Ahelyett, hogy sok apró feladatot, projektet sorolnánk fel az elintézendők listáján, egyetlen témára koncentrálnánk? Megeshet, hogy éppen állásváltoztatás előtt állunk vagy a magánéletünkben szeretnénk tovább lépni.

Készítsünk tervet, keressünk hozzá segítőket, és tegyük meg az első lépést! S közben élvezzük, mi minden fog még történni velünk az események kapcsán. Hiszen minden váltás, minden változás további változásokhoz vezet.

És ne feledjük: legyenek nagy álmaink!

Érdekli egy próba-coaching? Csak azért, hogy kipróbálja, Önnek való-e? Természetesen ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Írjon, és megbeszéljük! E-mail: info@life-coach.hu

Hírlevél

Az önreflexió

Az önreflexió egyike azon képességeinknek, amelyek nemcsak a személyiségfejlődésben, hanem a személyes célok elérésében és az aktív életvitelben is hasznosak lehetnek.

Az önreflexió során képesek vagyunk önmagunkat viszonylag semlegesen érzékelni és elemezni, amelynek révén a további lépéseinkre vonatkozóan következtetéseket tudunk levonni. A módszer segítségével elgondolkodhatunk magunkon. Célja, hogy a saját magatartási formák tudatosuljanak, azokat meg tudjuk kérdőjelezni és szükség esetén változtatni.

Hogyan is valósíthatjuk ezt meg? Meg kell tanulnunk magunkat kívülről szemlélni, úgy mintha magunk mellett állnánk, és magunkat mint egy másik embert figyelnénk. Keveseknek sikerül előszörre, de tanulható.

Első lépésként alakítsunk ki bizonyos távolságot önmagunkhoz. Majd tegyük fel a következő kérdéseket:

-         Miért fontos számomra, hogy önmagamat kívülről lássam? Mit akarok ezzel elérni?

-         Életem melyik területein lenne a legfontosabb, hogy magamat tudatosan elemezzem – és miért?

-         Mi az, ami akadályoz abban, hogy magamat kívülről lássam?

-         Milyen eszközökkel emlékeztethetem magam a hétköznapokban arra, hogy kívülről tekintsek magamra és a helyzetemről elgondolkodjak?

Tartalmas gondolatokat és sok sikert kívánok!

Hírlevél

Kreativitásunk gyakran kihasználatlanul marad. Ennek egyik oka az, hogy gondolkodásunk, tudatunk a megszokott, egyszerű, racionális utat részesíti előnyben a döntések meghozatalánál, a feladatok megoldásánál. Ez azonban oda vezet, hogy nehezünkre esik megkérdőjelezni és teljesen máshogyan megközelíteni az adott kérdést, a megszokottól eltérően hozzáfogni a munkához. Ennek következtében nem tudunk elszakadni, megválni a régi beidegződésektől, és belevágni valami újba.

A kreativitást fejlesztő technikák segítenek abban, hogy változtassunk ezen. Hogy gondolkodásmódunkat, gondolatainkat célirányosan új utakra tereljük. Ezek magukban még nem magát a kreativitást jelentik, de segítenek annak felszínre hozásában.

Ezen segítő technikák száma mára meghaladja a több százat, és különböző kategóriákba sorolhatók. Közülük néhány: elemző-rendszerező, intuitív-asszociatív, vizualizációs, konfrontációs, kombinációs technikák; analógiák, véletlenek, provokációk.

A technikák közös vonása, hogy alkalmazásuk során inspirációkhoz jutunk annak megítélésével kapcsolatban, hogy az előttünk álló megoldhatatlannak tűnő feladatot, problémát a lehető legkedvezőbb úton-módon oldjuk meg. Alkalmazásukkal új gondolatok ébrednek bennünk, ötletek jutnak eszünkbe, s végül más szemmel látjuk a feladatot, a problémát.

Tartalmas gondolatokat kívánok!

Hírlevél

A változ(tat)ás

Mielőtt valami újra adnánk a fejünket, hosszasan mérlegelünk, megéri-e nekünk egyáltalán változtatni. Azután legtöbbször arra jutunk, inkább maradunk a megszokottnál. Minden negatívum ellenére benne maradunk a már kialakult kényelmetlen helyzetekben, lemondunk vágyainkról és álmainkról, megalkuszunk.

A változás, a változtatás azonban egyben lehetőség is. Legalábbis a kreatív emberek számára.

Aki kreatív, az ellentmondásos. A kreatív ember egyrészt konzervatív, mert ragaszkodik a múlthoz, hiszen új ötleteihez a múltbéli élmények, tapasztalatok forrásként szolgálnak. Másrészt pedig lázadó és újító, mivel a jövőben mást akar kezdeni az életével, s ennek eléréséhez teljesen új dolgokba vág bele.

Így van ez többek között pl. a párkapcsolatok tekintetében is, hiszen kinek ne lennének olyan ismerősei, akikről tudja, hogy csak azért vannak még együtt, mert az adott párkapcsolatban egyikük vagy másikuk nem akar egyedül maradni. Akik leragadnak a megszokottnál annak érdekében, hogy a tartást, a biztonságot ne veszítsék el. Akik azt gondolják, minden nehézség ellenére sem változtatnak, mert akkor legalább vélt javaikat nem veszítik el. Akik ahhoz ragaszkodnak, akiről vagy amiről valaha azt gondolták, fontos volt nekik, szerették.

Akik nem elég bátrak a változ(tat)áshoz, akik megalkuvók, azok elfelejtik, hogy a körülmények, a szükségletek, s bizony ők maguk is változnak az idők folyamán. Az adott pillanatban semmi nem olyan többé, mint amikor azt megismerték, vagy abba belekezdtek.

A letűnt időkhöz foggal-körömmel ragaszkodni egyetlen dolgot tud kiváltani: boldogtalanságot. A párkapcsolatban pedig éppen ennek elkerülése a cél.

Ezért aki eléggé kreatív, annak csak a magában hordozott megújulási lehetőségeket kell kibontakoztatnia.

Tartalmas gondolatokat kívánok!

Sokan szeretnének még több önbizalmat, szeretnék, ha fellépésük magabiztos lenne, és nem állandóan önmagukban kételkednének.
Mi lenne, ha ennek érdekében úgy viselkednének, hogy először önmagukban bíznának? Elvégre mások bizalmát is ki kell érdemelni.Akkor miért ne működne ez önmagunk esetében is?
Hogyan viszonyulunk másokhoz, amikor a magabiztosságról van szó?

Abban bízom, aki
- őszinte hozzám, és betartja az ígéreteit,
- tudja, mit csinál, képes elvégezni a feladatait,
- akiről tudom, hogy velem szemben jószándékkal viseltetik és becsületes.

Ebből kiindulva a saját magabiztosságom is növekedni fog, ha ezt a három dolgot magammal szemben is alkalmazom, tehát:
- őszinte vagyok önmagamhoz,
- képességeimen és erősségeimen tudatosan dolgozom, ezáltal emberként "növekedem",
- saját magammal barátságosan és becsületesen bánok.

Ennek érdekében nem teszek olyan ígéreteket, fogadok meg olyasmit, amit nem tudok betartani. Sem magamnak, sem másoknak.
Tehát: jobb, ha nem ígérek semmit. Vagy csak annyit, amennyit el is tudok végezni, vagy megteszek mindent azért, hogy az ígéretemet betartsam. Ha észreveszem, hogy a saját szavaimra hagyatkozhatok, akkor nőni fog a magabiztosságom, az önbizalmam is, és hinni fogok önmagamban/nak.

Az apró sikerek szintén növelik az önbizalmat. Ennek az az előfeltétele, hogy elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, majd azokat következetesen meg is valósítsuk őket. Amikor elértük a célunkat, nyugodtan vállon veregethetjük magunkat, hiszen az elismerés szintén fokozza az önbizalmunkat. Ha közben elbuknánk, álljunk fel, és próbáljuk meg újra!

(Lásd a korábbi A siker című bejegyzésemet)

Tartalmas gondolatokat kívánok!

Hírlevél

A világ dolgai

Korábbi, a sikerről szóló bejegyzésem kapcsán eszembe jutott még néhány gondolat, amelyeknek talán a Kedves Olvasó is hasznát veszi.

Sikernek nevezhetjük azt is, amikor célirányos cselekedeteink által elérjük azt, amit célul tűztünk ki magunk elé. Egy példa: valaki nagyon félénk, de hosszú gyakorlást követően végre rá tud mosolyogni valakire. Ez is egy siker!

A siker elégedetté és büszkévé tesz bennünket, fokozza önbecsülésünket, és ezen keresztül kisugárzásunkat is befolyásolja, hiszen ragyogová válik a tekintetünk, kihúzzuk magunkat.

Általános recept persze nem létezik, de akad néhány követésre méltó elv, amelyek elősegíthetik a siker érdekében tett erőfeszítéseinket.

Ezeket bővebben egy későbbi hírlevelemben fogom kifejteni.

Hírlevelek

Tartalmas gondolatokat kívánok!

A korábbi évszázadokban nagy kincs volt a tudás. A tudásszomjjal és ambicióval megáldott emberek valamiféle küldetésként élték meg azt, hogy tanulhattak. Ennek érdekében öreg kontinensünk több országának egyetemén is megfordultak, így gyűjtve még több ismeretet és bővítve világképüket. Ugyanez igaz a régi mesteremberekre is, akik vándorlásuk során szakmájuk minden csínját-bínját kitanulták. Szellemiekben és gyakorlati készségekben gazdagon tértek vissza szülőhazájukba, majd vetették be ismereteiket az anyaország fejlesztése érdekében.

S mi a helyzet most? Mit ér manapság a tudás?

Olyan szédületes fejlődésnek és ezzel járó információ áradatnak vagyunk kitéve, amellyel alig lehet lépést tartani. Gondoljuk csak végig! Percenként találnak meg egy új kémiai anyagot, hárompercenként fedeznek fel új fizikai összefüggéseket, ötpercenként pedig új orvostudományi felfedezések tanúi lehetünk. Statisztikák szerint négyévente duplázódik meg tudásunk. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy megszerzett tudásunk néhány éven belül idejétmúlttá válik... Ennek ellenére ragaszkodunk ahhoz, amit megtanultunk, holott az már a sokszor követhetetlen gyorsaságú fejlődés következtében már egyáltalán nem érvényes.

Mi ebből a tanulság? Vajon mi történik velünk, ha a dolgok mögé nézünk? Ha többet kérdezünk? Ha háttérinformációkat szerzünk be? Legyen szó az orvos, a tanár, a tanácsadó, a pszichológus, a sajtó véleményéről, a reklámokról... Legyünk elég bátrak ahhoz, hogy magunk is utánanézzünk annak, amit - pestiesen szólva - bebeszélnek nekünk!

Tartalmas gondolatokat kívánok!

Az örök talány, mindenki vágya... Mitől is leszünk boldogok?

Számos tanulmány készült már ebben a témában. Egy közös tényező mindegyikben szerepel, mégpedig az emberek közötti kapcsolatok fontossága. A barátságok ugyanúgy boldoggá tesznek bennünket, mint egy stabil partnerkapcsolat. A kutatók azt is bebizonyították, hogy akik ápolják embertársaikhoz fűződő kapcsolataikat, egészségesebbek és tovább élnek.

Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy tudjunk szeretetet adni, és tudjuk azt elfogadni. A barátság és a partnerkapcsolat tekintetében is fontos, hogy az kölcsönösségen alapuljon.

Ez bármilyen hihetetlen, begyakorolható! Íme néhány ötlet:

- Tanuljuk meg a jót elfogadni!

- Tanuljunk meg pozitív visszajelzést adni, dicsérni!

- Tanuljunk meg beszélni vágyainkról és szükségleteinkről!

- Legyünk gyakrabban segítőkészek!

- Mosolyogjunk többször!

- Csínján bánjunk az ítéletekkel, a címkézéssel!

- Őszintén fejezzük ki együttérzésünket is!

- Jelöljük ki a határokat, és tanuljunk meg NEM-et mondani!

S ha mindezeket naponta alkalmazzuk, betanuljuk, észre fogjuk venni, hogy boldogságunkat helytelen mindig mástól várni és függővé tenni. Annak gyökerei ugyanis elsődlegesen önmagunkban rejlenek!

Amíg önmagunkkal hadilábon állunk, önismereti problémákkal küzdünk, hajlunk az ok nélküli panaszkodásra, addig nem tudjuk észrevenni azt az erőt és utat, amely a boldogságot jelenti!

Tartalmas gondolatokat kívánok!

Ki ne törekedne mai világunkban arra, hogy sikeres legyen? Mit is jelent azonban ez a kifejezés?

A szó elsődlegesen az anyagiak vonatkozásában használatos. Azt gondoljuk, akinek pénze van, az sikeres. Bizonyos értelemben címkéket osztunk ki annak láttán, kinek mije van, milyen pozícióban dolgozik a munkahelyén.

Majd amikor közelebbről ismerjük meg az általunk sikeresnek vélt embert, kiderül, hogy ő is borzasztó problémákkal küzd, mindennapjai szürkék s ugyanakkor teherként nehezedik rá az is, hogy mások azt tartják róla, ő sikeres.

Te mit gondolsz a sikerről?

Gondolatébresztőnek az én véleményem a sikerről: sikeres az, aki eggyel többször áll fel, mint ahányszor elesik...

Tartalmas gondolatokat kívánok!

 

http://www.life-coach.hu