Sokan szeretnének még több önbizalmat, szeretnék, ha fellépésük magabiztos lenne, és nem állandóan önmagukban kételkednének.
Mi lenne, ha ennek érdekében úgy viselkednének, hogy először önmagukban bíznának? Elvégre mások bizalmát is ki kell érdemelni.Akkor miért ne működne ez önmagunk esetében is?
Hogyan viszonyulunk másokhoz, amikor a magabiztosságról van szó?
Abban bízom, aki
- őszinte hozzám, és betartja az ígéreteit,
- tudja, mit csinál, képes elvégezni a feladatait,
- akiről tudom, hogy velem szemben jószándékkal viseltetik és becsületes.
Ebből kiindulva a saját magabiztosságom is növekedni fog, ha ezt a három dolgot magammal szemben is alkalmazom, tehát:
- őszinte vagyok önmagamhoz,
- képességeimen és erősségeimen tudatosan dolgozom, ezáltal emberként "növekedem",
- saját magammal barátságosan és becsületesen bánok.
Ennek érdekében nem teszek olyan ígéreteket, fogadok meg olyasmit, amit nem tudok betartani. Sem magamnak, sem másoknak.
Tehát: jobb, ha nem ígérek semmit. Vagy csak annyit, amennyit el is tudok végezni, vagy megteszek mindent azért, hogy az ígéretemet betartsam. Ha észreveszem, hogy a saját szavaimra hagyatkozhatok, akkor nőni fog a magabiztosságom, az önbizalmam is, és hinni fogok önmagamban/nak.
Az apró sikerek szintén növelik az önbizalmat. Ennek az az előfeltétele, hogy elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, majd azokat következetesen meg is valósítsuk őket. Amikor elértük a célunkat, nyugodtan vállon veregethetjük magunkat, hiszen az elismerés szintén fokozza az önbizalmunkat. Ha közben elbuknánk, álljunk fel, és próbáljuk meg újra!
(Lásd a korábbi A siker című bejegyzésemet)
Tartalmas gondolatokat kívánok!
